Rendszertervezés

A tapasztalat az, hogy a nem megfelelően kialakított rendszerek nem jól működnek, illetve azok üzemeltethetősége nem optimális. A problémák megoldása jellemzően addicionális erőforrások bevonásával valósul meg, vagy az esetek többségében az csak eliminálja a nehézségeket, és az problémák a rövid-közép távon ismételten jelentkeznek. Az esetek jelentős részében a rendszer, újra gondolása, átszervezése hosszú távon megoldást jelenthet – rendszertervezési szolgáltatás.

Information Lifecycle Management (ILM)

A rendszertervezési szolgáltatás egy magasabb szintje az ILM, vagy adatosztályozás.
Napjaink egyik legjelentősebb, az informatikai üzemeltetésre, szolgáltatásokat végző szervezetekre irányuló kényszer, hogy a szolgáltatási színvonalat, produktivitást, rendelkezésre állási szintet folyamatosan növelni, illetve maximalizálni kell, miközben törekedni kell a kapcsolódó költségvonzatok - mérlegelést követő - minimalizálására. Mindez igaz amellett is, hogy az IT szolgáltatások erőforrásigényei évről évre nőnek, melyet többek között az üzleti tevékenységből eredő fejlesztési igények rohamos növekedése is generál – time-to-market megkőzelítés.

Az üzleti szolgáltatások, termékek hátterét az informatikai rendszerek összessége biztosítja, így egy új termék is csak informatikai erőforrások használatával foganhat meg, jöhet létre, illetve lehet sikeres. Az informatikai rendszereket vizsgálva kijelenthető, hogy a legnagyobb erőforrásigény növekedés a tárolt adatokhoz, információkhoz kapcsolódik. Az adatok mennyisége – legyen az strukturált, vagy strukturálatlan – évről évre megsokszorozódik.

Ebből kifolyólag evidens stratégiai út, hogy az informatikai piac gyártói az adattárolási megoldások optimalizálására összpontosítanak – itt lehet elérni a leglátványosabb költéscsökkentési arányokat. Ennek az erős piaci trendnek az eredménye az, hogy a legjelentősebb piaci résztvevők zászlóshajója az adat, vagy információ életciklus szerint megvalósuló tárolás.

A stratégia lényege, hogy az információ az idő síkjában nem statikus, hanem dinamikusan változó - a változás mértékegysége az információ értéke. Az információkat mindig az értéküknek megfelelő szinten kell kezelni, illetve megfelelő módon kell tárolni. Az egyes adatok számára csak a legértékesebb állapotfázisban kell a legmagasabb szintű védelmet és erőforrásokat biztosítani – a legdrágább/leggyorsabb diszken tárolni a legmagasabb szintű védelem biztosítása mellett. Az információ „értéktelenedését” le tudja követni (praktikusan automatizáltan) az infrastruktúra, és így az mindig az éppen optimális módon, helyen tárolódik – alacsonyabb értékű adat alacsonyabb költségű erőforrásokat igényel.

Az életciklus szerinti tárolás alapja, hogy a szervezet információs vagyona teljesen fel legyen térképezve, ismert legyen, meg legyen határozva az adatcsoportok fontossága (priorizált rendszerek), teljes kép legyen az egyes alkalmazások függőségi viszonyairól.

Ezek a teljes rendszerről készített információs „pillanatfelvételek” tipikusan nem elérhetőek, nincsenek összegyűjtve, rendszerezve, vagy azok dokumentálása hiányos, esetleg téves adatokon nyugszik (ez a legrosszabb eset), így az adattárolási rendszer sem lehet optimális.
A legnagyobb és legnehezebb lépés az erőforrások felmérése, összegyűjtése és elemzése.

Az adatok életútja szerinti tárolási megoldások hardver, szoftver elemek, eljárások és folyamatok összessége. Nyugodtan kijelenthető az, hogy a hardver és szoftver komponensek majdhogynem másodlagosnak tekinthetőek. A tárolóinfrastruktúra jelen esetben egy médium szerepet tölt be – a tároló környezetek gyártóinak termékei és szolgáltatásai között meglévő eltéréseket és funkcionális különbségeket eliminálja a kapcsolódó folyamatok minősége, szervezése. Ebből kifolyólag a legkritikusabb pont az életciklus szerint megvalósuló adattárolókörnyezet kialakításánál a felmérés, tervezés és méretezés, az adatosztályozás.